Mézes káposztasaláta csincsilla-módra

Az egészséges táplálkozás jegyében a csincsilla.blogspot.hu most egy salátát tálal számunkra. Egy újabb ízletes vitaminbomba télire.

Káposztás napok vagynak. Imádom a jó káposztasalátát. A nagynéném istenit tud csinálni, azt a hagyományos, cukros-ecetes-köménymagos házi változatot. Nem tudom, mi a titka, az enyém sosem olyan jó. Irtó szép vékonyra fel tudja vágni a káposztareszelőjével, szerintem ez lehet a titka:) Szeretem az amerikai, majonézes-répás változatot is.
Kicsit összeházasítottam a kettőt, szuper lett, nagy adagokban kell újra és újra gyártanom.

Hozzávalók:
– 1 kis fej káposzta
– 1 sárgarépa
– kis darab póréhagyma
– 1 evőkanál méz
– 1-2 evőkanál balzsamecet
– őrölt kömény
– só

Igyekszem nagyon vékony, nagyon hosszú csíkokra vágni a káposztát, vagy sikerül, vagy sem. Sajnos egyik konyhai robotgépem sem alkalmas erre, muszáj vagyok kézzel szabni. Káposztareszelőm persze nincs. De haladok a témában. A nagynéném egyébként úgy szokta csinálni, hogy káposzta felső, erre megfelelő rétegeiből lesz a saláta, és a maradék, szépen nem felszeletelhető, vastagabb eres részeit meg mindig lepirítja káposztás tésztához, ahhoz minden jó. Nálunk most káposztaleves lett a csúnyább részekből. Na, szóval egy nagy porcelán tálba beleszórom a káposztát, összekeverem a szálasra reszelt répával meg a vékonyan felkarikázott hagymával. A tetejére rakom a mézet, sót, egy evőkanálnyi finom ecetet., őrölt köményt. A teaforralóban vizet forralok olyan jó nyolcvan fokosra. Ráöntöm a káposztás-répás keverékre. Elkeverem, kóstolgatom, nem kell, hogy túl ecetes legyen. Azért jó így, mert ropogós marad a káposzta. Aztán vagy így hagyom, vagy leszűröm egy fél óra múlva, és összekeverem majonézzel, joghurttal.

Napi cukinak meg egy kis vadszőlő. Volt idő, amikor elöntötte a fél udvarunkat. Nagyon szép, de irtó agresszív, és másnak is kell a hely, szóval eléggé vissza lett kurtítva. Ilyenkor azért sajnálom, hogy csak kevés maradt már belőle.