Protokoll a mindennapokban – Köszönés, bemutatkozás, kézfogás
A protokoll, mint a társadalmi érintkezés formáinak megszabott rendszere, kevésben, de különbözik az illem és az etikett fogalmaitól. Az illem a másokkal való viselkedés szabályainak koronkénti összességét jelenti, míg az etikett azt szabályozza, hogy egy adott ceremónia egyes résztvevői miként illeszkednek a ceremónia szertartásának rendjébe.
De mi is az a viselkedés? Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a magatartásunk formai megnyilvánulásai. Ez minden személyes kapcsolatunk alapja.
Mindennapi életünkben minden pillanatban találkozhatunk olyan helyzetekkel, amelyekben az általánosan elfogadott szabályok a segítségünkre lehetnek. A jó modor, az illemtudó viselkedés nemcsak a hivatalos, de a köznapi életben is szükségszerű és kívánatos. Tegyünk hát rendet a zűrzavarban, és nézzük meg, mit is illik tudni a XXI. században (is)!
Kezdjük az alapokkal, még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy erről a témáról már mindent tudunk.
A köszönés. Minden személyes kapcsolat első eleme. Lássuk, ki köszön kinek elsőként!
[stextbox id=”portal” float=”true” width=”250″]
Mindig a férfi a nőnek.
A fiatalabb az idősebbnek.
Belépő személy a bent lévőnek.
Beosztott a főnökének.
Alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak.
[/stextbox]
Amennyiben azonos rangú, nemű és korú emberek találkoznak, akkor az „előre menni” szabálya érvényesül, és akkor viselkedünk helyesen, ha elsőként próbálunk meg köszönni.
A kézfogás esetében az alapszabályok éppen a köszönésnél megismertek ellentétei. Tehát:
Mindig nő nyújt kezet a férfinak.
Idősebb a fiatalabbnak.
Magasabb rangú az alacsonyabb rangúnak.
Főnök a beosztottnak.
Kézfogáskor a másik szemébe nézünk, és határozottan, de nem szorítva és erőszakosan fogunk kezet. Végképp kerülendő a másik személy kezének rángatása.
A kézcsók és a meghajlás szintén udvariassági formák. Vannak olyan országok, ahol részei az általánosan elfogadott köszönésnek. Ilyen Lengyelország, ahol a kézcsók mindennapos, és Japán, ahol a meghajlás az elfogadott köszönési mód. Ugyanakkor például az arab országokban, többek között, tilos a kézcsók is. Magyarországon a kiemelkedő, megkülönböztető udvariasság jelei, és nagyon jó benyomást kelthetünk velük.
Köszöntünk és kezet fogtunk. Itt az ideje, hogy megismerjenek minket, amennyiben eddig ez még nem történt meg. Két lehetőségünk van. A bemutatás, amely harmadik fél segítségével történik, és a bemutatkozás, amelyben nincs jelen harmadik fél. Bármelyik eset is álljon fent, a követelmények azonosak, és itt is érvényes a négyes szabály, azaz a férfi a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak, beosztott a főnöknek mutatkozik be.
[stextbox id=”portal” float=”true” align=”right” width=”300″]
A bemutatkozás legyen:
rövid,
célszerű,
tömör,
ha lehetséges és szükséges, kísérje névjegykártya csere.
[/stextbox]
Természetesen ezek az alapszabályok mind helyzetfüggőek, és másképpen működnek egy hivatalos vacsorán (itt teljes névvel mutatkozunk be mindig), mint egy baráti buli alkalmával. A nyári éjszakák izgalmában, a baráti társaságok tömegében majdhogynem felesleges elmondani a teljes nevünket, mégha az illem ezt is kívánja, elég a keresztnevünkön bemutatkoznunk.
Azt azonban szükséges megjegyeznünk, hogy keresztnév alatt nem a kedvenc, haverok közt bejáratott becenevet értjük, így kerülendő a Pocok, Fürge, Sting, Nyuszkó és sok más mellett a Monroe is. Minimális követelmény ezekben az esetekben is az anyakönyvezett néven való bemutatkozás.
