Mennyi idő alatt készül el egy szett műköröm?
Mostanában megint előkerült ez a téma, leginkább kezdő körmösök keserednek el a “szintidejükön”.
Eleinte, amíg valaki nem szalonban dolgozik, hanem még csak gyakorol, azt szoktam mondani, hogy ne foglalkozzon az idővel! Amíg nem megy rutinosan a körömépítés, amíg van még a körmökön finomítani való, addig az idő másodlagos. Ha amúgy a körmök precízek, helyes technikával épültek meg, és tartósak, a vendégek havonta egyszer a 4 órát is végigülik.
Viszont… Ha már valaki szalonba került, akkor fontos tényezővé válik az idő is! Valljuk be, bevétel szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy egy nap alatt 2, 3, esetleg 4 vendéget tud vállalni a szakember. És sajnos van még egy fontos szempont: a szalon tulajdonosának sem mindegy, hogy mennyit termel a körmös. Hiába a szép munka, a jó személyiség, ha van másik jelentkező, aki gyorsabban dolgozik, hasonló színvonalon, bizony őrá fog esni a választás…
Ezért összeállítottam egy kis vonalvezetőt arra, hogy mi, mennyi időt vegyen igénybe.
[stextbox id=”portal” float=”true” align=”right” width=”300″]
Előző köröm teljes leszedése – 20 perc
Előkészítés, folyadékok – 10 perc
Sablonozás – 10 perc
(Zselénél alapréteg – 10 perc)
Körömágyhosszabbítás – 10 perc
Szabadszél 1 színnel – 10 perc
(Díszesebb szabadszél – 2-5 perc, körmönként)
C-ív – 10 perc
(Zselénél köttetés – 10 perc, fixálással, mindennel)
Formára reszelés – 10 perc
Díszítés (szalon) – 10 perc
Fényzselé, olajozás – 10 perc
[/stextbox]
Ezek az idők egy átlagos, problémamentes szalonkörömre vonatkoznak. Van, ahol kicsit több időt hagytam rá, hiszen előfordulhat, hogy némi korrekcióra van szükség, például a c-ív kicsit elbillent, vagy hasonlók.
Érdemes egy stopperral leülni dolgozni, és megmérni az egyes lépések szintidejét,ilyenkor rögtön kiderül,hogy hol csúszunk el időben. Az alaposság jegyében sok kezdő pepecsel, amivel hihetetlen mennyiségű idő szalad el. Volt olyan tanulóm, aki észre sem vette, de az előkészítéssel több mint egy órát dolgozott. Felesleges idő, és energia is!
De persze figyelni kell arra is, hogy vannak azért olyan időrabló tényezők is, amelyek nem csak a szakemberen múlnak. Ilyen, ha a vendég – menet közben – szereti nézegetni a körmét, vagy sokat tanakodik a a színválasztásnál, esetleg ficánkolósabb fajta, vagy éppen – ne adj’ isten – elvárja, hogy beszélgetés közben a szemébe nézzünk. Ezek mind a mi munkánkat nehezítik, lassítják, éppen ezért nagyon kedvesen, de igen határozottan gátat kell szabni nekik.Például, ha az előző köröm leszedése alatt nem tud színt választani a vendég, akkor onnantól már nincs beleszólása, s olyat kap, amilyet a körmös kitalál neki! Persze ilyenkor figyelembe kell venni a vendég stílusát, és értelemszerűen egy mindig szolid körmöt viselő vendégnek nem szabad mondjuk egy pink-fekete kombót készíteni! Ha esetleg nem lesz teljesen kibékülve a választásunkkal, a következő alkalommal biztosan lesz elképzelése, s nem fogja az időt húzni a válogatással. Jó taktika az is, amikor kifaggatjuk a vendéget a színről, árnyalatról, élénkségről, a csillámok mennyiségéről, és ezután legfeljebb 3 választási lehetőséget kínálunk a számára!
A munka közbeni beszélgetés is lehet nehézkes, hiszen alapból a másik szemébe nézünk, gesztikulálunk arccal, kézzel is. Ezt azonban a körmözés közben a minimumra kell csökkenteni, meg kell tanulni úgy csevegni, hogy közben a szemünk a körmökön, a kezünk pedig dolgozik, nem mutogat! És a vendégnek is meg kell tanulnia, hogy hiába beszél, és szeretne gesztikulálni, most a kezének nem szabad mozognia!
Az, hogy a vendégeket hogyan kezeljük, idővel kialakul, eleinte érdemes mindig nagyon nagyon kedvesen, de határozottan kérni, hogy azt csinálják, amit Te szeretnél. A későbbiek során pedig majd kiderül, hogy melyik vendéggel kell szigorúbban bánni, melyiknél hatásosabbak a poénos megjegyzések, és ki az, aki már egy-egy nézésből is ért.
Összességében egyet mondhatok: Nem kell elkeseredni, ha lassan dolgozol, de tessék tenni ellene!
És hogy mivel? Technikai továbbképzésekkel, időgyorsító tréningekkel, és hihetetlen mennyiségű önfegyelemmel!
A cikk szerzője: Gáspár-Köbli Kriszta (gkknails@gmail.com)
