Kanapémon a világ!

Gondolnád, hogy manapság, amikor semmi sincs ingyen, lehetőség van arra, hogy világszerte több mint százezer városban ingyen alhass helyiek otthonában? Pedig létezik egy erre szakosodott rendszer, sikeresen működik, tagjainak létszáma milliókban határozható meg, és folyamatosan növekszik. Ez a Couchsurfing: ingyen szállás világszerte. De vajon tényleg csak ennyi lenne?

Az online közösség 2004 óta működik, és azóta csillaga töretlenül ível felfelé. A részvételhez mindössze regisztráció szükséges, és eldönthetjük, hogy a kanapénkat, vagy csak a társaságunkat ajánljuk fel az érdeklődőknek. A megadott adatok és a különböző értékelések révén szállásadóként vagy szálláskeresőként is tájékozódhatunk azokról, akikkel kapcsolatba szeretnénk lépni. A Couchsurfing azonban jóval többet nyújt eredeti rendeltetésénél, egy ingyen igénybe vehető szabad kanapénál, ahova nyugovóra térhetünk…

 

Réka évekkel ezelőtt kezdte a kanapészörfözést. Először országhatárokon belül, majd Prágában, Spanyolország és Ausztrália különböző városaiban költözött be pár napra érdekesebbnél érdekesebb emberekhez.

 

„Egyike volt az első útjaimnak, amikor Prágában egy fiatal zenésznél és a lakótársainál laktunk a barátommal. A vendéglátónk épp akkor elutazott, így az ő szobáját kaptuk meg, az ő ágyában aludtunk, gyakorlatilag kulcsot kaptunk az életéhez. Ez szerintem egy nagyon erős bizalmi gesztus volt a részéről, mivel tulajdonképpen nem is találkoztunk. A spanyol körút színes tapasztalatai alatt fogalmazódott meg bennem, hogy kik azok az emberek általában, akik befogadnak másokat. Azt láttuk, hogy sok volt köztük a bevándorló, akik nem abban az országban születtek, ahol éltek. Korábban ők is segítségre szorultak és most, hogy már rendeződött az életük, mintha tovább akarnák adni ezt másoknak, ha csak néhány napra is. A szörfölőkre általában jellemző, hogy nagyon nyitott, szabad életstílusú emberek, akik kíváncsiak a világra, és nem félnek megbízni másokban, segíteni nekik. Sok csonka családdal, egyedülálló felnőttel és alapvetően kötetlenebb életet élő egyetemistával találkoztunk a vendéglátóink közt. Érdekes emberekkel ismerkedtünk meg útjaink során. Volt, aki kengurus tésztát főzött a tiszteletünkre, vagy aki szerény körülményei ellenére is befogadott minket, és olyan is, akinek lett volna pénze ételre, de annyira hippi volt, hogy az áruházak kukáiból guberált ki egyébként teljesen ép és ehető ételeket.”

 

Rékáéknak van már néhány vendéglátói tapasztalatuk is, legutóbb egy a világot egyedül körbeutazó ázsiai fiatal lányt fogadtak be.

 

„Felszabadító érzés volt adni neki egy kulcsot és mellé szeretetet, meg segítséget is. Akárhova mész így a világban, olyan mintha mindenhol egy család várna. Ennek a lánynak mi voltunk a családja 3 napra. Nekünk írt sms-t a buszról, miután kikísértük, hogy minden rendben van, jól utazik. Ehhez hasonló tapasztalatokat máshogyan nem szerezhetnénk.”

 

 

Keiu lassan 5 éve él Magyarországon. Igazi partyarc, aki évekkel ezelőtt hazájában, Észtországban egy Ghymes koncerten határozta el, hogy megtanulja a magyar nyelvet, amit azóta anyanyelvi szinten beszél. Három éve tagja a CS közösségének, ez idő alatt 20 embert látott vendégül.

 

„Számomra nem az ingyen szállás a legfontosabb. Persze az sem utolsó kérdés, ha az ember utazni akar, de én sokkal inkább a társaság miatt csinálom. Mielőtt befogadnék valakit, utánanézek kicsit, elolvasom a referenciáit, és szeretem, ha olyankor jön, amikor én is ráérek, hogy tudjunk együtt mászkálni. Igyekszem mindig olyan helyeket mutatni nekik, amiket egyszerű turistaként biztosan nem látnának, de persze elviszem őket a fő látnivalókhoz is. Esténként együtt megyünk bulizni a barátaim társaságában. Sok embert hostoltam, és egy eset kivételével mindig jó tapasztalataim voltak. Barátságok is születtek; vannak olyanok, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot, gyakran beszélünk, és már én is voltam náluk. Volt eset, amikor annyira megkedveltem valakit, hogy a szokásos 2-3 nap után sem ment át máshova, hanem maradt nálam egy hétig. Ez alatt a rövid idő alatt is nagyon meg lehet kedvelni valakit, így mindig szomorú, ha egy ilyen ember elmegy.”

 

Andris szociológiát tanul, egyelőre Európát fedezi fel a Couchsurfing segítségével, és ő maga is többször látott már vendégül másokat.

 

„Eleinte tartottam kicsit ettől az egésztől, hogy idegen emberek jöjjenek hozzám aludni, de aztán a kíváncsiságom győzött, meg hát kellett a referencia is, a pozitív értékelések ahhoz, hogy én is utazhassak. Ahogy aztán jöttek hozzám, egyre jobb és jobb tapasztalataim lettek. Különböző országból, különböző mentalitású és kultúrájú emberek érkeztek. Brazil srácok, egy orosz aztán egy görög lány, és hoztak apró szuveníreket meg persze vicces történeteket. Amikor egy-egy ilyen estén a sörök mellett sztorizgattunk mindig az volt az érzésem, mintha az emberek magukkal hoztak volna egy darab kultúrát, egy darab földet is a sajátjukéból. Így anélkül ismerhettem meg különböző kulturális jellemvonásokat, hogy akár a lakásból kitettem volna a lábam. Nem csak én mentem világot látni, hanem a világ is eljött hozzám. Tippeket is kaptam több vendégemtől, például hogy mit érdemes megnézni, ha egyszer Görögországba mennék. Amikor utaztam is ez volt a legjobb – amellett persze, hogy nem kellett szállásra költeni, – hogy elvittek a legklasszabb helyekre. Olyan is volt, hogy a vendéglátó srácnak nem volt ideje velem foglalkozni, de elmondta nagyjából, hogy mire figyeljek, hol lehet olcsón jót enni, és a város melyik részeit érdemes megnézni. Általában hozzám hasonló korú embereknél laktam, és mindig elképzeltem, hogy együtt élek velük. Hogy nem turista vagyok, hanem helyi lakos, aki beolvad a város forgatagába és otthon érezheti magát, mert nem egy üres szállodai szoba várja, hanem egy kedves lakás barátságos emberekkel, ahova a nap végén hazatérhet.”

Mindhárman egyetértenek néhány íratlan szabályban. Bárhová is menjünk, sose éljünk vissza vendéglátónk türelmével: 3 éjszakánál többet ne nagyon maradjunk egy helyen. Utazóként vigyünk magunkkal valami apróságot, helyi jellegzetességet, ne restelljük apró figyelmességekkel meghálálni befogadónk vendégszeretetét. Egy finom ebéd vagy az, hogy elmosogatunk, rendet hagyunk magunk után is lehet a köszönetnyilvánítás jele. Vendéglátóként legjobb, ha tisztázzuk előre azokat a feltételeket, amelyek teljesüléséhez ragaszkodunk, például, hogy a lakásba cipővel belépni tilos, vagy csak az erkélyen lehet dohányozni.

 

Nem kellenek gigászi erőfeszítések tehát, hogy utazásunk vagy akár mindennapjaink egyedi színezetet kapjanak a Couchsurfing által. Mindössze nyitottságra van szükség, no meg egy kis bizalomra, a kalandokat pedig majd az élet hozza.