A férfiak narcisztikusak, a nők kevésbé

Nárcizmus – nem éppen pozitív képzetek ragadnak a kifejezéshez. Így hát, lányok-asszonyok, örüljünk: a férfiak az igazán narcisztikusak, nem mi.

 

És ez immár ténylegesen bizonyított tény: három évtized és 475 ezer résztvevővel végrehajtott kutatás jutott arra az eredményre, hogy a férfiak a narcisztikusak, pontosabban, ők narcisztikusabbak, mint a nők. És ez az átlag jön ki a különböző generációkban, kortól függetlenül – derül ki a Psychological Bulletin szaklapban közzétett kutatási összefoglalóból.

„A nárcizmus számos, a társas kapcsolatok terén fellépő különféle diszfunkciókkal köthető össze, egyebek között az etikátlan viselkedéssel és agresszióval vagy éppen azzal, hogy valaki képtelen a hosszú, egészséges párkapcsolat fenntartására – idézett egy szakértőt a premiumbeautynews.com Emily Grijalvat, a UB School of Management szakértőjét.

A kutatás keretében közel 360 cikket, disszertációt, kéziratot és technikai leiratot tanulmányoztak, bizonyítékokat gyűjtve arra, hogy az egyik vagy a másik nem produkál-e több nárcizmusra utaló jegyet.

Három fő jellegzetességet figyeltek.

Az egyik, hogy kikben van benne inkább a „mert megérdemlem” hit – nos, kiderült, hogy a férfiak sokkal inkább érzik magukat privilegizáltnak, mint a nők.

Szintén a férfiakra jellemző inkább, hogy a hatalom és az irányítás érekében határozottan lépjenek fel – ez persze pozitív eredményt is hozhat.

A férfiak és a nők ugyanakkor egyformán hajlamosan a hiúságra és az önmagukba merülésre.

Érdekes megállapítása az 1990 és 2013 közötti időszakra kiterjedő vizsgálatnak, hogy a férfiak nem az utóbbi időben váltak narcisztikusabbá. Korábban sem volt nagyon másként.

Társadalmi szerepek és elvárások

Az egyik lehetséges magyarázat abban keresendő, hogy az emberek kora gyerekkoruktól tanulják a környezettől a nemek viselkedését, s azt, hogy mit vár el tőlük a társadalom. Különösen igaz, hogy a nőket gyakran erőteljesen bírálják, ha túlságosan agresszívnak, ellentmondást nem tűrőnek ítélik, s ez nyomás alatt tartja őket, ami elnyomja a narcisztikus viselkedési megnyilvánulásaikat – véli a fent említett szakértő.

„A nárcizmus beképzeltség, hiúság, önhittség vagy egyszerűen az önzés személyiségvonása.” (Wikipedia)

A nárcizmus jellemzői (Freud nyomán)

Lényege, hogy az illető saját személyiségét mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja, érdeklődése központi tárgyaként kezeli, továbbá a kielégülésnek olyan egoista és kíméletlen keresését jelenti, amely a dominancia és a kritikátlan igyekezet (ambíció) révén valósul meg.

Kívülről nézve úgy látszik, hogy a narcisztikus személyiségnek nagy az önbizalma, holott gyakrabban éppen az ellenkezője, az alacsony önértékelés az igaz. Számára az embertársakkal való összehasonlítás során születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó, vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie.

A narcisztikus személyből, sok más emberhez hasonlóan, általában hiányzik az empátia képessége, de problémáikat kezelni tudják azzal, hogy igényüknek megfelelő foglalkozást választanak, mint például színészet, tanítás, vezetés, és általában a média. Ezekben a foglalkozásokban a nárcizmussal még exhibicionizmus is párosul.