A rajztechnika már csak bónusz

Még a rajzolás iránt a legminimálisabban sem érdeklődőknek is ajánlott részt venni jobb agyféltekés rajzolás kurzuson. Hogy miért? Megmondjuk!

A tanfolyamon elnyerhető tudás, ismeret lényege nem a rajzolási technikák elsajátítása, hanem, hogy egy olyan új látásmódra válthatunk, amellyel az addig kihívásnak tekintett problémákra másként tudjunk tekinteni és meg tudjuk oldani őket. Kreativitásunk megtalálását/elmélyítését/kiteljesedését – függően attól, hogy ki, milyen szintről indul – pedig már csak bónuszként kapjuk a rajzban.

Ezt állítja beszélgetőtársam, akinek ezt minden kétkedés nélkül el is hiszem. Nem azért, mert olyan naiv lennék, hanem azért, mert magam is megtapasztaltam ezt a hatását. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy ez itt a reklám helye, leszögezem: nem az, ugyanis jómagam a tanfolyamot vagy 6-8 éve végeztem el, és nem nála, hanem másnál.

Bihari László pedig nagyjából ebben az időben – és mint beszélgetésünkkor kiderült, ugyanott – ismerkedett meg a módszerrel, ami olyannyira megragadta, hogy pár évvel később úgy döntött: az eredeti forrásnál képezi tovább magát. Hosszas kiválasztási procedúrát követően ő lett az első magyar – és egyben közép-európai –, aki megkapta a módszer kiötlőjétől, Betty Edwards-tól a hivatalos oktatói címet. A világon összesen 19-en vannak ennek az oklevélnek a birtokában.

László azonban nem azt tartja fontosnak, hogy – ilyen módon – a legelismertebb oktatók egyike, hanem azt, hogy a legjobb módszert sajátíthatta el. Míg ugyanis a több tucat ember, aki ma jobbagyféltekés rajzolást tanít Magyarországon a fotóról rajzolást oktatja, addig ő a Betty Edwards-ék által is tanított, élő modell utáni rajzolást – mondja. Ez az ötnapos kurzus a résztvevők zömének fordulópontot jelent(het) az életében – állítja. Mindezt teszi arra alapozva, hogy minden tanfolyam végén megkéri a résztvevőket: mondják el, hogy hasznosnak tartották-e a kurzust, ha igen, miért, illetve, hogy mi az, ami a legfontosabb, amit kaptak általa. A visszajelzésekben nagyon ritkán írnak arról, hogy milyen jót rajzoltak, sokkal inkább arról, hogy megértették, nem rajztudást, hanem sokkal többet kaptak.
Bihari ezt úgy fogalmazza: mindannyiunkban van egy gát, a hitrendszerünk, amit le kell gyűrnünk ahhoz, hogy elhiggyük, képesek vagyunk dolgokra. Ha sikerül az önkorlátozó hitrendszert legyűrni, akkor a maximumot hoztuk ki a tanfolyamból. És hogyan? Maga a rajztudás sem a kézügyességen és nem is a technikai ismereten múlik – mondja a szakértő, hanem a látásmódon. Tehát a feladat a látásmód megváltoztatása, ez kell ahhoz, hogy egy magasabb tudásszintre tudjunk lépni. Ez a tréning igazi lényege.

Persze a megszerzett rajztechnika sem elhanyagolható, ráadásul mindenki el is sajátítja ezeket. Bihari tanfolyamain még olyanok is nagyon hasznos tudást megszerzéséről számoltak be, akik hivatásszerűen ezzel foglalkoznak, például rajztanárok. A 13 évestől a 80 évesig minden korosztályból érkeznek tanítványok, olyanok, akik valamilyen utat-módot keresnek az önkifejezésre, a kreativitásuk növelésére, életük színesebbé, gazdagabbá tételére, akár a karrierjükben, munkájukban, akár hobbiszinten. Nem meglepő módon sok a művészeti pályára készülő, vagy annak elején járó ember, s viszonylag sokan érkeznek a szépségiparból is. Persze a kreativitás ez utóbbiaknál is nagyon fontos, nem mindegy, hogy egy fodrász milyen hajat vág, vagy, hogy egy műkörmös milyen design-t használ. A középszerből így lehet kitörni a kiválóság felé – ahogy például az egyik végzett, szakmáját tekintve műkörmös vallott a tanfolyam hasznáról utóbb.

S hogy pontosan mi is történik a tanfolyamon?  Dióhéjban annyi, hogy különféle gyakorlatokat végeznek, amely ennek az új látásmódnak az elsajátítását célozza a rajz alapkészségeken keresztül. Úgy, mint a kontúrok; a terek és negatív terek; az arányok és viszonyok; a fény-árnyék viszonyok érzékelése. Ezek kellenek ahhoz, hogy rajzban változást tudjunk elérni. Ezeket darabokra szedve gyakoroltatják be, majd a végén összerakva teljesedik ki a kép – és a kreativitás. Így – ahogy a mellékelt fotók is mutatják – az első nap, első gyakorlataként rajzolt „pálcikaemberből” az ötödik napon készített rajz eredménye egy profi önarckép lesz.

(A témát folytatjuk. Olyan embereket mutatunk majd be, akik a tanfolyamon szerzettekről számolnak be olvasóinknak. Ha Önök között is van olyan, aki szívesen megosztaná tapasztalatait másokkal, kérjük, jelentkezzen a honlapon.)